Milyen évet zártunk, mire számíthatunk?
Januárban nem gondoltam, hogy júliusban blogot indítok, de ez is bekövetkezett.
Bejegyzéseim nem voltak gyakoriak, és valószínű, hogy ez után sem lesz ez másképp. Bár 2008. az ideinél is mozgalmasabbnak ígérkezik, legalább is romániai magyar közéleti szempontból.
2007. úgy köszöntött ránk, hogy a Markó Béla fémjelezte ermdéesz (a kisbetű azért, mert sajnos a szervezet vezérkara, az 1996. óta tartó tevékenysége révén, mára megfosztotta eredeti tartalmától az 1989 decemberében született, és 1995-re szinte kiteljesedett RMDSZ-t) visszautasított mindenféle párbeszédet a csúcsvezetéssel és a nekik tapsoló területiekkel egyet nem értő romániai magyarokkal.
Ahogy az lenni szokott, a dac keményebbé tett mindenkit. Markóék eddigi legsikeresebbnek kikiáltott, aradi kongresszusukon megerősítették, hogy Tőkésről és pártolóiról hallani se akarnak. Aszfaltba velük. Ennek természetes következménye volt, hogy 6 romániai magyar szervezet összegyűjtött 137 ezer aláírást Tőkés László független európai parlamenti képviselőjelöltkénti indulásához. Következett a mindannyiunk képviseletével kacérkodó vezérkar csőtöréssel főlérő döntése: le az államelnökkel. Ezt a döntést a tulipános szavazóbázis elengedte a füle mellett. Lett aztán ettől homlokráncolás és visszatáncolási kísérlet. De a taktikai melléfogás és (ön)csőbehúzás dacára se ment el Markó Béla Tusnádra. Következett néhány, hetenként megtartott, 2-3 órás beszélgetés, amelyekre a Tőkést képviselők tárgyalási szándékkal és dokumentumtervezetekkel érkeztek, de Markó emberei csak zsebre tett kézzel, hiszen már indítóközleményükben nyilvánvalóvá tették, hogy eszük ágában sincs elfogadni a másik fél igényeinek töredékét se. És mert a politika kényelmébe beleálmosodott „szövetségiek” azt álmodták, hogy úgyis aláírja Tőkés László azt a megállapodás-tervezetet, amelyet az övéi szerkesztettek (De Markóék csonttalanítottak!), nem lett megállapodás. És, ahogy az a politikában lenni szokott, gyártottak bűnbakot: Tőkés László Szász Jenő foglya, és különben is, Kelemen Hunor frissen fölkent országos ügyvezető elnök szerint, kalóz, vagyis rabló gazember.
Jött aztán a várva várt november 25. Előtte meg a sárdobálás. Tőkés nem jut be. Minden rá adott szavazat veszteség. De csoda történt, és Tőkés 137 ezer aláírására 176 ezer szavazat érkezett, míg a „szövetség” több, mint 300 ezer kézjegyére csupán 283 ezer pöcsét. Ami megtermékenyítette Markó Béláék sok Dâmboviţa-vizet látott agytrösztjét, és győzelmi mámort sugároznak és fújnak azóta is. No meg általuk termelt mocsarat fröcskölnek. Ironikusan fideszes és pédés bajnokok támogatását róják föl Tőkésnek, de az általuk igénybe vett maszop-szadesz hátországról kussolnak.
Pedig a szervezettel szembeni elégedetlenség egyértelmű.
18 év szövetségi politika ugyanis megfelezte a romániai magyarok tulipánra nyomott pecsétjeinek a számát.
És jött a szövetségi képviselők tanácsának december 8-ai alakuló ülése, 8 (nyolc!) hónappal a kongresszus után. Ez a nyolc hónap beszédes bizonyítéka a szervezet legyengült állapotának.
De az országos elnöktől a megyeiekig mindenki Tőkést, Toró T. Tibort, Szilágyi Zsoltot, Szász Jenőt, no meg Orbán Viktort szapulja. Mert újjal mutogatni mindig egyszerűbb, mint megoldani a feladatot, úgy politizálni, hogy azt a rommagyarok kétharmada és nem csupán a negyede szavazzon rá. De a szervezet elöljárói nem tudnak mit kezdeni a kihívással, mert egyre színtelenebb, ötlettelenebb, kontraszelektáltabb pártkatonákkal töltik föl testületeiket és irodáikat.
Az ok? A hatalomban eltöltött idő szülte önelégültség, arrogancia és farkasvakság.
A helyzet Arad megyében sem jobb. Ezt előbbi bejegyzéseimben részletesen kifejtettem. Az illetékes elöljárók magas székükből egyszer visszaszóltak, de az arra írt ellenérveim már nem érték el az ingerküszöbüket. Öten mentek az imént említett eszkátéra, ami után nem tájékoztatták a „képviselteket”, minek azt? Pedig a kolozsvári napilap szerint Király András még elnököt is javasolt, úgy, hogy az érintett nem vállalta a jelöltséget! Ezzel szerintem a javaslattevő megbukott politikából. Érthető az, amúgy egyfolytában alkalmazott agyonhallgatás. A strucc is a homokba dugja a fejét, „hogy ne lássák”. De ettől még a király meztelen.
A 11 500 lakosú Pécska (a hozzá tartozó Tornyával, Szederháttal és Óbodroggal együtt 13 300 lélek) soha nem látott gazdagságnak örvendett ebben az évben. Ezt az utóbbi tíz év önkormányzati költségvetése (EURO-ban) egyértelműen igazolja.
| 1997 426 660 | 1999 819 581 | 2001 1 468 371 | 2003 1 630 008 | 2005 1 974 601 | 2007 4 447 000 |
És ebbe nincs benne az ivóvízhálózat rehabilitációjának egy és a gázhálózat kiépítésének 2,5 milliója. A település fejlődése viszont szemmel alig érzékelhető.
Az 500 méternyi központ egyik oldalának rendbetételére már elfogyott 11,5 milliárd, benne a betonhölgy-koszorúra, angyalkállal halagolt, betonuszonyos vízokádók ból álló giccses díszkút, de még messze van a vége.
Kiemelkedően fontos esemény volt a település monográfiájának megjelenése. A 600 oldal terjedelmű, jó minőségű papírra igényesen nyomtatott, információgazdag kötetben tükröződik a helyi magyarság 1753 utáni oktatás- és művelődéstörténete, valamint felekezeti élete is. A kötet a város pénzén született és 23 ember munkája van benne.
Idén volt 120 éve, hogy fölszentelték a helyi magyar, római-katolikus közösség második templomát, amit az alkalomra készült kiadványokkal is emlékezetessé tettünk.
Az év utolsó, december 22-ei magyar rendezvényén, a Búzavirág Néptánc-együttes és a magyar iskola szavalóinak műsora után a 2-es számú Általános Iskola, a Búzavirág Egyesület, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, a Katolikus Plébánia, a Kolping Család Keresztény Egyesület, az Magyar Kulturális Ifjúsági Szervezet, az RMDSZ és a Szent Antal Társaság közös levelezőlappal kívánt Áldott Karácsonyt és boldog új évet minden pécskainak. Városunkban ugyanis mindmáig RMDSZ a helyi magyar érdekvédelmi szervezet.
Ugyanerről (is) humoros kiszerelésben az Erdélyi Krónikában: Isten láncfűrészei
Legyen jobb évünk, mint volt!
BÚÉK!
