A politikusok időtlen idők óta költőket és hősöket egyaránt kisajátítanak.
Választások közeledtével hagyományosan fölizzik a hangulat október 6-a táján.
Sajnos az uraknak alig nevezhető, bennünket képviselők minden ünnepet alkalmasnak tartanak az ünneprontásra. Kihasználva a kegyelettel emlékező megjelenők számosságát, visszaélnek azok jelenlétével, és szórják megváltásunkra szánt üzeneteiket.
Idén is a politika jegyében telt a 2001. óta nemzeti gyásznap.
Miután a főállású és megélhetési politikusok mindent elkövettek, hogy legyenek szembenálló táborok, most, azon az ünnepen is, amelyre egyesek évek óta miattuk nem mennek ki, árulókat, nemzetvesztőket kiáltanak.
Tette ezt tegnap az obeliszknél Dávid Ibolya, majd Hunnia intő tekintete alatt a Szabadságszobor melletti emelvényről Markó Béla és Király András.
Diszkrétek voltak. Neveket nem mondtak, de szavaik izzottak az ellenszenvtől.
A holnapi újság, saját hagyományait megőrizve, közzéteszi szózataikat.
Ma még csak a tegnapi történésekről szóló beszámolókból tudtam becsatolni. Holnap beteszem a beszédek elérési útvonalait is, hogy mindenki saját szűrőjén át értelmezhesse azokat.
4 megjegyzés:
Egy ideje már tervezgetem, hogy hozzászólok a blogban leirtakhoz de sajnos, csak most akadt időm ezt megtenni, igy előre is elnézést az olvasó(k)tól, hogy több bejegyzésre egyszerre reagálok.
1. Az ifikről (és nem csak) a következőket tartom fontosnak
- a fiataloknak meg van az a „negatív” tulajdonságuk, hogy tapasztalatlanok, forrófejüek, de az tudni kell, hogy nélkülük sem kampány sem kongreszus, sem október 6 sem lehetséges. Szerintem az a három fiatal akiről a bejegyzés szól minden tiszteletet megérdemel, mert ha tévednek akkor is jót akarnak és ami a legfontosabb dolgozni akarnak és tudnak. A MIÉRT-ről lehet pejoratívan irni de megalakulásával végre létrejött egy olyan szervezet ami igazi fórum számunkra.
2. Október 6
- véleményem szerint jól sikerült, és ez a közös munkának köszönhető.
- a beszédek minőségének megitélése nem az én dolgom, mindenki elolvashatja és meitélheti azt.
- Tőkés László nem volt kitiltva sőt elutasitva sem. Semilyen megkeresés sem érkezett részéről. De a nyilatkozat érthető hiszen a püspök úr kampányban van és valószinüleg más mondanivaló hiányában végig az RMDSZ lejáratása lesz a fő téma.
3. A megélhetési politikusokról
- más nevében nem beszélhetek de jómagam nem vagyok sem az RMDSZ sem a képviselői iroda alkalmazotja, szakmám van igy nem tartok az éhhaláltól. Ugyanezt elmondhatom kollégáimról is (mármint azt, hogy nem fognak éhen halni)
- Király András mennyire megélhetési politikus azt mindenki eldöntheti. 1990-től a 2000-es évek elejéig semmilyen fizetett RMDSZ állása sem volt. Ezután is, képviselővé választásáig, aradi tanácsos volt, ami szintén nem munkahely. Ugyanez nem mondható el a szerzőről aki 12 évig főállású tisztségviselő volt. Király András tanárember mint, a szerző igy valószinű számára sem kell gyűjtést szervezzünk a betevő előteremtéséért.
Végezetűl szeretnék néhány tényt leirni, amiért természetesen vállalom a felelőséget és bizonyítani tudom, és ami szerintem a szerző bemutatkozásából kimaradt:
- 2000-ben amikor az RMDSZ közelébe sodrodtam sok jót hallottam a szerzőről, ezt igy tiszteletben is tartom.
- 2000 után a következő számomra visszatetsző történések tanuja voltam:
1. 2004 helyhatósági választások. Nagy István polgármester jelölt helyi RMDSZ elnök vezetésével az az eredmény születik amit mindenki ismer. A fekete leves ezután következik mert az ujraválasztott polgármester (aki lehet, hogy rossz lehet jó de megválasztották) hallani sem akar arról, hogy az eddigi alpolgármesterrel folytassa mert megitélése szerint a munnkája nem megfelelő (persze ebben tévedhetett)
2. 2004- parlamenti választások. Nagy István jelölt annyi szavazatott sem kap a jelölő gyűlésen ahány pécskai küldött van. Ezután elszaboltálja a kampányt (ami a következökből áll: az aláirásgyüjtő ívek elrejtése, kampányanyagok ugyszint stb). Ezután a megyei választmány elött a kampánystáb szemére veti a kampány minőségét.
3. 2004-től tanácsos, erről a tevékenységről nem az én feladatom irni, de tény, hogy folytatja ahol lehet a polgármester támadását (aki annak ellenére, hogy rossz polgármester jó megitélésnek örvend)
4. 2005 helyi közgyűlés – bőviteni kell az elnökséget, hogy beférjen.
5. 2007 SZKT és KAT megválasztó küldötggyűlés. Javaslatott tesz, hogy a jelöltek ne beszélhessenek majd, azt irja, hogy az RMDSZ szegénységi bizonyitványa a kérdések elmaradása. Szerintem Nagy István szegénységi nyilatkozata a javaslat.
Befejezésként szeretném megkérni a szerzőt, amennyiben úgy érzi, hogy a munkám körül gondok vannak, azt közölje velem személyesen, mert igy úriemberhez méltó és ne másokkal közölje.
Tóth Csaba
PS: A fiatal barátaim kilépéssel kapcsolatos megjegyzését csak annyiban tudom osztani, hogy aki az igazság harcosa az (szerintem) nem működhet egy ilyen erkölcsi mételjben mint szervezetünk, de ezt mindenki maga kell megitélje.
A. A tapasztalatlanság nem negatív tulajdonság, a forrófejűséget előbb-utóbb mindenki kinövi.
Az ifik nem azért kellenek, mert "hogy nélkülük sem kampány sem kongreszus, sem október 6 sem lehetséges". A történet ugyanis nem a csúcseseményekről, hanem a gyalogmagyarokról szól. És a megyei szervezet ügyvezető elnöke is ezekre kellene a legnagyobb hangsúlyt helyezze.
Ha nem hinnék és bíznék a fiatalokban, akkor nem ültem volna közéjük. Ugyanis nem ők kezdeményezték a beszélgetést.
Szerintem a MIÉRT igazi fórum az eremdéesz káderutánpótlásának. A minőség záloga az elöljáró (is): http://nyaradi.blogspot.com/2007/10/jv-zloga.html , de ha abból csak ilyenre futja, akkor annak olyan is lesz a vége.
B. Október 6 technikai kivitelezésével soha nem volt gond. Ha minden olyan jól menne, mint az évi két rendezvény (márc. 15. és okt. 6.), akkor nem itt tartanánk.
A beszédek üzenetére azért figyelhetne Tóth Csaba is. Én erre utaltam, ha nem vette volna észre.
Szerintem Tőkés László nincs mondanivaló hiányában és biztos, hogy nem az eremdéesz lejáratásában utazik. Azt elvégzik annak belső főemberei. Ennek egyike itt és most is alaptalan vádaskodásra ragadtatta magát, ami nem nyerő az eremdéesz megcélzott szavazótáborában sem.
C. Megélhetési politikusok azért vannak. Tessék körülnézni. Ön sem a szakmában kezdte, hanem a magyarigazolvány-iroda majd a képviselő alkalmazottjaként, ahonnan emlékeim szerint alkalom adtán, a mostani kormánykoalíció megalakulása után, átment civilbe.
Ami engem illet soha sem voltam főállású pártalkalmazott, ha úgy tetszik főállású tisztségviselő.
Főállású alpolgármester voltam, tehát nem az RMDSZ majd eremdéesz alkalmazottja, hanem a községé, majd a városé. Következésképp egy percig sem voltam megélhetési politikus.
Megélhetési politikuson olyat értenek, akinek nincs hova visszamennie, ha megszűnik a választásokon elnyert politikai természetű munkaviszonya. Nekem volt, ezért tehettem meg, hogy ne nyaljak föl senkit.
Tóth Csaba tényeiről:
Jól hangzik: „az RMDSZ közelébe sodrodtam”, tehát sodródott.
Én nem sodródtam, én magam sodortam tizenévig sokakat. Van egy kis különbség.
Aminek „tanuja” volt, nem mindig tanúsítható.
1. A pécskai RMDSZ, amelynek akkor elnöke voltam, a 2004-es választásokon nem teljesített rosszabbul, mint addig bármikor, tehát nem volt fekete leves.
A személyemet érintő megjegyzésekről:
- alpolgármester azért nem lettem, mert:
a) a polgármester pártja 8 mandátumot szerzett a testületben, amihez egyetlen szavazat kellett még, hogy a pártjából tegyen alpolgármestert;
b) a polgármesternek olyan alpolgármester kellett, aki megfelelő üzleti partner, aki úgy ugrik, ahogy ő álmodik. És talált is olyat. Meg is látszik rajtuk;
c) a polgármester maga mondta, hogy aki mindent nálánál előbb lát át, vesz észre az neki nem megfelelő alpolgármesternek. Tudtam ezt és tudomásul vettem. Évekig volt a megyében kejfeljancsi alpolgármestere a szervezetnek, meg is látszott.
2. "2004- parlamenti választások. Nagy István jelölt annyi szavazatott sem kap a jelölő gyűlésen ahány pécskai küldött van."
Rosszul tudja Tóth Csaba. Ez volt a szavazás eredménye: Király - 104, Horváth - 74, Nagy 26. Pécskának legfennebb 20 szavazati joggal rendelkező küldötte volt. Tény, hogy mást vártam, de nem kaptam sírógörcsöt. Akkor frissiben ezt jegyeztem meg: „Illúzióim nem voltak, de ismét bebizonyosodott, hogy a politika az ígéretszegés egyik színtere. Tanulság? Akit ez zavar, az szálljon ki. Engem zavar. A "nagypolitika" kalandja számomra itt véget ért.”
"Ezután elszaboltálja a kampányt (ami a következökből áll: az aláirásgyüjtő ívek elrejtése, kampányanyagok ugyszint stb)."
Tóth Csaba fabulál. Mit rejtettem én el? Hova? Mikor? És ezt annak idején megyei ügyvezető alelnökként, és az óta miért nem mondta? Értem. Erre az alkalomra várt.
Egyébiránt a pécskai RMDSZ, (amelyik a mai napig nem eremdéesz!) a 2004. évi parlamenti választásokon is hozta szokott formáját. Képviselőház 1037, szenátus 1036, elnök 972 szavazat, míg a helyhatóságin polgármester 892, tanácsosok 1092.
A megyei kampány minőségét egyébiránt annak vezetőjének az arroganciája uralta, ami egy jó kampányban kolonc. Hogy ez mennyiben járult hozzá az Arad megyében 2000-ben összejött 21 000 tulipános pecsétek 17700-ra csökkenéséhez most nem firtatom.
Tanácsosi munkám nem a polgármester támadásában merül ki. Nekem szakmai érveim szoktak lenni, amit eddig egyetlen egyszer sem vitattak, még a polgármester sem. Tény, hogy nekem a város és annak magyarsága és lakossága előbbre való mindennél, még az aradi politikai susmusoknál is.
4. „2005 helyi közgyűlés – bőviteni kell az elnökséget, hogy beférjen.”
Az ominózus május 27-ei közgyűlésen a 117 szavazó kegyeiért 21 jelölt versengett 13 helyre, az elsőnek 97, nekem 11.-ként 72 szavazat jutott, és mert a 13-14. helyen 70-es szavazategyenlőség volt a közgyűlés a 64 szavaztos 15. jelöltet is az elnökség tagjává választotta.
Hova kellett nekem beférnem, kedves Tóth Csaba? Ki csinált nekem helyet? Aki a feleősség vállalásával kérkedik az merítsen pontos adatokból!
A Nyugati Jelen 2005. május 30-a beszámolója ezzel zárult: „A rengeteg negatívum ellenére, Király András mellett több felszólaló is hangsúlyozta: nem ártana megköszönni Nagy Istvánnak, a korábbi elnökségnek eddigi tevékenységét.”
5. „2007 SZKT és KAT megválasztó küldötggyűlés. Javaslatott tesz, hogy a jelöltek ne beszélhessenek majd, azt irja, hogy az RMDSZ szegénységi bizonyitványa a kérdések elmaradása. Szerintem Nagy István szegénységi nyilatkozata a javaslat.”
Szóval: küldöttgyűlés, javaslatot, írja, illetve bizonyítványa.
Tóth Csaba jelöltként nagyon izgulhatott, ha nem vette észre javaslatom élét.
Az Állandó Bizottság 5 percet javasolt jelöltenként. Az egyik küldött ezt 3-ra csökkentette volna. Szerintem a megválasztandó tisztségek súlya megköveteli, hogy ne 3 percben intézhesse el a jelölt a kortesbeszédét. Heccből javasoltam tehát a 0 percet. De ennek észlelésére orr is kellett volna, nem csak fül.
Egyébiránt mi, ha nem szegénységi bizonyítvány az, ha 2 Kulturális Autonómia Tanács-i helyre két jelölt volt, azok egyike 34 másodperces kortesbeszédet mondott, aminek lényege, hogy ő is Mihály, mint az ellenjelölt, és különben is harmatgyenge volt matematikából az ellenjelöltnél?
„Befejezésként szeretném megkérni a szerzőt, amennyiben úgy érzi, hogy a munkám körül gondok vannak, azt közölje velem személyesen, mert igy úriemberhez méltó és ne másokkal közölje.”
Nekem van egy rossz tulajdonságom. Csak feltett kérdésekre válaszolok. De ha a kinyilatkozásról van véleményem, és provokálnak, akkor azt a nyilvánosság elé tárom.
„A fiatal barátaim kilépéssel kapcsolatos megjegyzését csak annyiban tudom osztani, hogy aki az igazság harcosa az (szerintem) nem működhet egy ilyen erkölcsi mételjben mint szervezetünk, de ezt mindenki maga kell megitélje.”
A mételj nem métely és a megitélés sem megítélés.
Vajon mit szól a megyei elnök, az ügyvezető elnök főnöke ahhoz, hogy az eremdéeszt mételynek minősíti az utóbbi? Hát Markó Béla szövetségi elnök? Mert ez tényleg megítélés tárgyát kellene képezze. Én soha sehol nem neveztem a szervezetet mételynek. De ha viccnek szánta, akkor én nem viccből azt válaszolom, hogy a pécskai RMDSZ-ből eszem ágában sincs kilépni. Nem azért, mert az igazság harcosa vagyok. Hanem, mert úgy vélem, hogy Pécskán nekem még dolgom van, bár egyet, s mást már tettem a helyi közösséggel a közösségért. És tudom, hogy hol a helyem és mennyit ér a bőröm ezen a „piacon”. Tőlem még Tóth Csaba Arad megyei ügyvezető elnök is tanulhatna, de a megtanulhatatlanról úgy tűnik végérvényesen lekésett.
Részemről ennyi
Október 6-ára készültünk, sem időm, sem kedvem nem volt reagálni a személyemet különös módon érintő, sőt sértő és felelőtlen megállapításokra. Felháborító, hogy olyan kérdésekbe ártja magát, amihez semmi köze.
I. A szerző megállapítja, hogy Király András presbiter elítéli Tőkés Lászlót, mert amikor az hőssé lett, akkor ő egy falusi iskola pártitkáraként élte világát ”.
Nos, nem a műfajhoz kapcsolódik, de megszívlelendő Arany János figyelmeztetése: ,, költő, hazudj, de vigyázz, rajta ne kapjanak! ”.
N.I. egyetlen mentsége, hogy nem költő, de ez még őt sem jogosítja föl, hogy ellenőrizetlen állításait tényként közölje, miközben lépten-nyomon átlagon felüli tájékozottságával kérkedik. Én elhiszem neki, de csak azért, mert tudom, hogy Einstein óta minden relatív, Einstein pedig tudós ember hírében áll.
Soha nem tagadtam, hogy az egyetem elvégzése után 1990-ig falusi iskolákban tanítottam, 1974-ig Szapáryligeten, 1990-ig Nagyiratoson. A katedrán kifejtett tevékenységemről szép számú diákjaimat meg lehet kérdezni, és véleményem szerint a katedrán elvégzett munkának semmi köze nincs ahhoz, hogy ,,falusi” vagy városi a környezet, hanem az a lényeg, hogy iskola a helyszín. Az tény, hogy 1976-1984 között a nagyiratosi iskola igazgatója voltam. 1984-ben egy megyei pártbizottsági ellenőrzés elmarasztalt azért, mert az iskola magyar tagozatának diákjai szerintük nem tudtak elég jól románul és az iskola kidíszítése nem hordozott megfelelő politikai üzenetet. Véleményem akkor is az volt, hogy az iskola a szakmáról, a nevelésről kell szóljon, ezért lemondtam. Erről sohasem beszéltem, mert ez az én döntésem volt, különben is a katedrán mindig jól éreztem megamat. 1990 januárjában, amikor a beosztottak mindenütt „törvényt ültek” a vezetők fölött, a kollégák egyhangúan újraválasztottak igazgatónak, nem úgy mint sok más kollégát.
A pártitkárság nevetséges állítás, mert sem 1989-ben, sem előtte nem voltam iskolai párttitkár. Csak a tárgyszerűség kedvéért: az 1970-es évek végétől a „falusi” iskoláknak nem volt alapszervezetük. Ebből adódóan a N.I által lekezelt „falusi” iskolákban nem volt párttitkár. A szerző ezt sem tudja, valószínűleg azért, mert azokban a nagynevű intézményekben, amelyikben ő megfordult, másképpen álltak a dolgok.
Ami ennél sokkal felháborítóbb, az a megjegyzés, hogy „élte a világát”. Ezt határozottan visszautasítom a többi számos ingázó pedagógus nevében. Hogyan éltük a világunkat? (Kívánom a hasonlót a szerzőnek!) Reggel 5:30-kor keltünk, általában d.u. 5-re értünk haza, de hetenként legalább egyszer este 7 órakkor. Ezt én 15 évig csináltam.
II. Presbiterként igyekszem megfelelni a feledatoknak, de ez csak az egyházközösségemre és reám tartozik. N.I nem tagja az egyházközösségemnek, még a református egyháznak sem, tehát semmi köze az egészhez. Ha mégis annyira érdekli a kérdés, elmondhatom, hogy nem csak ünnepnapokon járok templomba, és minden lehetőséget kihasználok a templom és az egyházközség támogatására.
III. A Püspök széthúzással kapcsolatos vádjait illetően hiszem és vallom: hibásan döntött, hogy visszautasította a közös listán való szereplést. Ö, mint püspök, elsősorban egy közösséget képvisel, mégpedig a Királyhágó melléki reformátusokat, nem pedig E.N.T, Sz.N.T, P.Sz. tagokat és nem kötelezhet (püspök mivolta ellenére sem!) református tiszteleteseket, presbitereket, egyházának tagjait, hogy politikai elképzelését feltétel nélkül támogassák.
Mi legyen a többielkkel? Hány közösség van, püspök úr?
IV. Tőkés László aradi jelenlétével kapcsolatban sokszor elmondtam: nem tilthatom és soha nem is tiltottam meg senkinek, hogy eljöjjön, mert mindenki jelen lehet a nemzeti gyásznapon. Minden évben – az ideit kivéve – kapott meghívót, de csak olyankor volt hajlandó eljönni, ha beszélhetett. Pontosan azért nem kaphatott meghívót az RMDSZ rendezvényeire, mert ő döntött arról, hogy függetlenként indul az RMDSZ-el szemben. Máskülönben október 6-án előre rögzített programja volt Orbán Viktorral, erről a programról épeszű ember nem feltételezheti, hogy az utolsó napokban szervezték össze.
Végeztül: állítsunktükröt, akár görbét is, de ne csak mások elé, hanem magunk elé is. Joggal tesszük mindkettőt, mert abban egyetértünk, hogy vannak hibák, követtünk el hibákat. N. I. és köztem az a különbség, hogy én azt vallom, mindkét oldal követett el hibákat.És nagy baj lesz, ha ez így megy tovább, mert igaz ugyan, hogy győznünk hosszú távon csak együtt lehet, de tudomásul kell vennünk azt is, hogy vesztesek is együtt leszünk.
Ha másért nem, hát már azért megérte blogot indítanom, hogy Király András megszólaljon.
K. A. téved, ugyanis az RMDSZ-re szavazóként, amelynek Ő parlamenti képviselője, az általam felvetettekhez van közöm.
Rendben van, azt hazudtam, bár szerintem tévesen írtam, és a kettő nem ugyanaz, hogy K. A. Nagyiratoson párttitkár volt.
Ezek szerint nem volt. De párttag sem volt? Mert én az sem voltam. Következésképp nem ismertem a struktúrákat. Arra viszont emlékszem, hogy Pécskán 1979-től 1989-ig a román és a magyar általános iskoláknak folyamatosan és egyaránt volt alapszervezete. A magyar iskolának két osztálysora volt, mint a nagyiratosinak, tehát a formális logika szerint akár alapszervezete is lehetett volna.
Tényleg csak azért hiszi el, hogy az átlagosnál tájékozottabb vagyok, mert Einstein óta minden relatív? No meg azért, mert Einstein tudós hírében áll?
Szomorú hírem van. A relativitás nem azóta tény, amióta Einstein azt fölfedezte. Amióta a világ létezik, a testek tömege sebességfüggő, tehát relatív. Ezt a politikusok által megrendelt és ledobatott atombombák is igazolták.
Csodálkozom, hogy K. A. Einstein Nobel díjának értékét, odaítélésének jgosságát kétségbe vonja. A történelmi hitelesség megkívánja, hogy elmondjam K. A.-nak, hogy Einstein nem tudós hírében állt, hanem tudós volt!
A szövegkörnyezetből való kiragadás politikusi csel. K. A. élt is vele. A falusi iskolát nem önmagában és pejoratívan használtam. Ezt talán ki lehetett hámozni abból, amit írtam.
Szerénységem szerint az iskola nem a szakmáról szól! Az iskolában szakszerű munka kell, hogy folyjék, de ez egészen mást jelent.
Azok a fránya beosztottak, «„törvényt ültek” a vezetők fölött». És a fránya szavazók mostanság a képviselőik fölött hívatnak urnákhoz, törvényt ülni.
A gúnyolódó „nagynevű intézményekben” a képviselő úr eleganciájának tökéletes tükre.
Az „élte világát” nem kocsmázásra vagy hasonlókra értettem. Kérem olvassa újra, és ne ragadja ki a szövegkörnyezetből.
Jó, hogy bár későn, de kívánta nekem az ingázást, de nem azért tapasztaltam meg annak megannyi gyönyörűségét. A feleségem évtizedig ingázott, olykor Arad-Szentanna-Fazekasvarsánd és vissza útvonalon, naponta. Ehhez képest a Nagyiratosra kétszer 45 perc semmiség volt.
Nem vitattam, hogy K. A. támogatja egyházközségét. Én is a magamét. De a püspökömre soha se mondtam vagy gondoltam elmarasztalót, amit K. A. nem mondhat el. Ennek régebben nem egyszer tanúja lehettem. És mert senki sem bújik ki a bőréből, ez aligha van mostanság másképp.
Látszólag nem tartozik ide, de megbízható forrásból tudom, hogy 2004. őszén K. A. kritika nélkül elfogadta a kolozsvári utasítást, és följelentette a rendőrségen a Magyar Polgári Szövetségnek aláírók aláírásainak hitelességét. Ezt a rendőrök házhoz járása követte. Emlékeim szerint mások között egyházközsége elöljáróit is zaklatták. Ennyit K. A. politikai siker reményében kifejtett keresztyén felebarátságáról. Mi ez, ha nem az átkosban fölszívott pártlélek fölböffenése?
Nem vitatom Tőkés László függetlenként való indulásának helyességét vagy helytelenségét. Meggyőződésem, hogy megvoltak a maga és társai érvei, amikor úgy döntött, ahogy.
Tőkés László nem püspökként indul az EU-parlamentbe, hanem HITELES ROMÁNIAI MAGYAR KÖZSZEREPLŐként! De ezeket az ismérveket akár vitathatja is K. A. De nem ezt tette.
Egyébiránt püspökként folyamatosan jól és eredményesen képviselte az Erdélyi Református Egyházkerület híveit. Mert ha nem ezt teszi, akkor nem biztos, hogy részt vehetett volna K. A. az utóbbi majd két évtizedben Arad megyei új református templomok avatásán, régebbiek felújításának ünnepén.
De püspökké se lett volna újraválasztva ha olyan rossz, mint amilyennek K. A.-t olvasva hihetnénk. Hogy ez nem K. A. szavazatán múlott, az tiszta szerencse.
K. A. a hiteles és eredményes emberek lenyomásában mindig eredményes volt. Példa rá Éder Ottó iskolaigazgató esete.
Téved K. A. akkor, amikor ezt állítja „(Tőkés László) mint püspök, elsősorban egy közösséget képvisel, mégpedig a Királyhágó melléki reformátusokat,”
Püspökként nem elsősorban, hanem minden körülmények között. Vagy én tévedek, amikor ezt mondom?
„nem pedig E.N.T, Sz.N.T, P.Sz. tagokat”
Őket nem elsősorban képviselte, de tette, és majd teszi, ha esetleg megválasztják EU-képviselőnek, mert arra kötelezte hite, magyarsága és erkölcse, ellentétben azokkal az eremdéesz-politikusokkal, akik különbséget tesznek magyar és magyar között, a szerint, hogy miképpen viszonyulnak a szervezethez és annak elöljáróihoz.
„nem kötelezhet (püspök mivolta ellenére sem!) református tiszteleteseket, presbitereket, egyházának tagjait, hogy politikai elképzelését feltétel nélkül támogassák.”
Miért nem sorolt néhány konkrét esetet, kedves K. A.? Tegye meg!
„Mi legyen a többiekkel?”
K. A. számtalanszor hangoztatta, hogy az általa megtestesített eremdéesznek vannak többiek, azok, akik nem tagjai a szervezetnek.
Tőkés László soha nem mondta, hogy vannak az övéi és a többiek.
Ez a minőségi különbség a többiekre rendőrt küldő és a mindenkit képviselő között.
„Hány közösség van, püspök úr?”
Köszönöm a kérdést!
Nem vagyok püspök. Nem is leszek. Azt meg lefogadom, hogy ezen a felületen Tőkés László nem fog K. A.-val vitatkozni.
Egyébiránt sok-sok közösség van, kedves K. A. Akár településenként is több.
„Nem tilthatom és soha nem is tiltottam meg senkinek, hogy eljöjjön, mert mindenki jelen lehet a nemzeti gyásznapon.”
Milyen nagyvonalú, kedves K. A.
„Tőkés László … minden évben – az ideit kivéve – kapott meghívót, de csak olyankor volt hajlandó eljönni, ha beszélhetett.”
Ezek szerint az Arad megyei eremdéesz-elnök nem tudta, hogy Tőkés László nem Ábrahám Ödön Csajágaröcsögéről, hanem a 89-es események szikrája, a nemzet élő szimbóluma és legendája. Hiteles ember és elöljáró! Ilyenként romániai magyar érdek, Uram bocsáss RMDSZ-érdek lett volna, hogy nagy nemzeti napjaink kiemelkedő rendezvényein elsők között szólhasson. Ebben Aradnak kitüntetett helyet szabott a történelem, és ezzel az eséllyel nem élt a református presbitere által vezetett megyei szervezet. Akkor sem, amikor Tőkés László a szervezet tiszteletbeli elnöke volt. Mi ez, ha nem politikai marketing-analfabetizmus? De K. A. ezt dicsőségként éli meg. Mert Ő mindenek előtt és mindenkin keresztül hű pártkatona.
„… október 6-án (Tőkés Lászlónak) előre rögzített programja volt Orbán Viktorral, erről a programról épeszű ember nem feltételezheti, hogy az utolsó napokban szervezték össze.”
Még szerencse, hogy épeszű emberek létezésével is számol Arad megye eremdéeszes parlamenti képviselője. Ez megnyugtató.
„N. I. és köztem az a különbség, hogy én azt vallom, mindkét oldal követett el hibákat.”
Azt meg honnan szedi K. A., hogy alulírott szerint Tőkés László holdudvara sosem hibázott?
Sokszor és nagyokat is hibáztak.
Alapvető hiba volt a Reform Tömörülés önmegszüntetése.
De az élet arról szól, hogy a teremben széken ülők hibái sokkal messzebbre hallatszanak, mint az ajtón kopogtatóké! És a széken ülők hibáit hatványozottan növeli a farkasvakság és a szelektív hallás.
Ezt akár az Arad megyei eremdéesz esete is igazolta tavaszi referendumon.
És hogy is volt az EU-s jelöltállítás? Sógórt hátra! K. A., és további 4 aradi SZKT-tagtársa elnökhűként megszavazta. Toró hallgass (az aradi kongresszuson). K. A. és társai megszavazták. Markó 91%-ra tökéletes. Sejtem, hogy K. A. is hozzájárult. Sógort előre. K. A. meg ők négyen ezt is megszavazták. Mi ez, ha nem sunyi politikai skalpvadászat? K. A.-ék jelszava „ha a mieink nem, akkor Ő se, ha fene fenét eszik, akkor se”
„Nagy baj lesz, ha ez így megy tovább.”
Végre egyetérthetek.
De miért ment ez eddig így?
Eddig K. A. a megtestesült ártatlanság? No nem! Ebben egy megyei elnök nem lehet ártatlan. A mostani baj az Ő műve is!
De örök optimistaként hiszem, hogy eljön majd az a nap, amikor K. A. is fölébred, és alábbhagy az arroganciája.
De akkorra lehet, hogy már túl nagy lesz a veszteség, amit Ő is gyarapított és még szaporítani fog.
„győznünk hosszú távon csak együtt lehet”
Az a fránya győzelem. Fehér vagy fekete. Győztes vagy vesztes.
De ki törődik ebben a logikában a szekértolókkal és az utasokkal? Senki a bakokon ülők közül.
Nem a győzni vagy veszteni a tét, kedves K. A.
A tét a gyarapodás vagy a zsugorodás.
Gyarapodáshoz minden munkáskézre és szellemi tőkére szükség van. De ehhez nem elég a színlelt szemléletváltás. És az értelmezhetetlen új honfoglalás kinyilatkozása sem megoldás.
Zsugorodni lehet a győzők uralma alatt is, miközben fogy a munkáskéz és kirekesztődik a becsatolható értelem. Pörgessen vissza kedves K. A. 1990-től az Arad megyei magyarság közszereplőinek névsorát. Készítsen mérleget. Ha a veszteséglistát csak a temetőbe vittek alkotják, akkor megnyugszom.
„Vesztesek is együtt leszünk.”
Éljen a pártlogika!
Ha leesik a vezér, akkor pusztulhat minden.
Úgy tűnik, hogy K. A.-t megnyugtatja a veszteség okainak átruházása.
Mintha azt írta volna: ha én veszítek, akkor ti is mindannyian mehettek a …
Megjegyzés küldése