Sumák

Előző bejegyzésemhez nem érkezett bejegyzés bár Bölöni György, az Arad megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő irodavezetője biztos olvasta. Erről tanúskodik a Balta Jánoshoz írt nyílt levele.
Csak ültem, és ámultam.
Balta, a Nyugati Jelen munkatársa, a szervezet egyik leghűségesebb támogatója azért érdemelte ki a nyílt levelet, ebben az esetben az átkosból ismert olvasói levél formájában, mert "Arad megye irányadó politikusától" ezt idézte: “Kivel lehetne helyi szinten egyezkedni, amikor az MPSZ-t még be sem jegyezték? Ami valószínűleg csak az utolsó pillanatban történik meg, amikor már tárgyalni sem lesz idő. Amúgy sem látom nagy értelmét a párbeszédnek, mivel az ellenzék egyes vezetői azt hiszik, ha megszervezik egy érdekesebb ember előadását, a helybeli magyarság minden igényét kielégítették, minden gondját megoldották. Az lesz a leghasznosabb, ha belefutunk a sorsnak egy hatalmas pofonjába, vagyis megyei, illetve megyeközponti szinten képviselet nélkül maradunk, amitől talán a hőbörgők is magukhoz térnek.”
Bölönit idézte talán Balta? Tudom, hogy nem.
Ha igen, akkor miért nem azzal kezdte a műfaja miatt választ nem váró nyílt levelét?
Ha nem, akkor miért nem mondta meg, hogy kinek a védelmére írta a 2378 karakterre írt 4456 betűjét?
Mert napjaink rommagyar politikájában ez lenne az üdvös? Mint régen, amikor a "nép hangjával" dicsértették a párt céliktűzéseit vagy az illetékes elvtársat?
Kettejük vitája nem érdekel, de az idézett politikus mondatai és a védőbeszéd engem érintő része megér egy-két megjegyzést.
- Lehet-e egy politikus őszinte?
Szerintem csak az lehet.
De ebben az esetben azt tapasztaljuk, hogy az őszinteségi roham nyilvánosságra jutása görcsbe rántja a szűk környezetet. Szerintem ez a betegség jele.
- Az MPP, és nem MPSZ bejegyzéséről szóló döntést a bíróság február 29-ére ígéri, amikor még messze vagyunk az idei választásoktól, tehát az utolsó pillanattól. Rosszul értékelte volna a várható fejleményeket az idézett politizáló? Vagy felettesei úgy döntöttek, hogy akadályozni kell a párt bejegyzését, amit véletlenül kikotyogott? Ezért a fölhorkanás?
- Nem lenne értelme a párbeszédnek? És akkor mi lesz az 5%-os rémmel? Vagy a történtek ismeretében az nem fenyeget?
- Mi a baj az "érdekesebb előadásokkal"? Hogy vannak? Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy azokról bárki azt hinné, hogy gondokat oldanának meg. Egyébiránt a látogatottságuk egyértelműen jelzi szükséges voltukat. Vagy az a baj, hogy nem a szervezet zászlaja alatt futnak? És erről vajon ki tehet? Azok nem, akik a szervezőket változatos módszerekkel rendezvénybonyolítókká változtatták?
- Tényleg kívánja az idézett személy a 4,99% pofonját? És mit kezd vele? Saját tartalékaiból fogja majd fedezni a megyei székház bérleti és üzemeltetési díját? Mert a tagdíjak aligha lesznek elégségesek. Mert azt nem gondolhatja komolyan, hogy a pertvonalon vagy már azon kívülre tett "hőbörgők" világlátására hatással lenne.

Bölöni György becsa
tolt levelében Toró T. Tibor Temes megei prlamenti képviselőt megszeppent kisdiákká fokozza, aki többször elmondta, itt is, hogy "nem Szász Jenő volt az akadálya a megegyezésnek, bár kétségtelen, hogy ő mind a tárgyalásokat, mind a megegyezést ellenezte. Az igazi akadály, mondhatni betonfal, az RMDSZ vezetőinek amúgy emberileg érthető alapállása volt, akik elutasítottak minden olyan reformot, ami a politika „kemény” részeit érinti (a döntéshozatal, illetve közpénzek elosztásának monopóliuma), és ami nemcsak retorikaváltást, hanem az egypártrendszerű érdekképviseletről egy plurális, új típusú összefogáson alapuló politikai képviseletre való áttérést jelenthetett volna, vagyis a valódi rendszerváltás kezdetét." Azt hiszem jobban tenné, ha hinne neki.
Majd így folytatja: "
mit mondjak arról a Polgári Szövetséggel szimpatizáló Arad megyei “irányadó” politikusról, aki a vajdasági magyarokat sok év után újra egy zászló alá gyűjtő elnökjelöltet, Pásztor Istvánt gúnyolja, mert az kijelenti, hogy az erdélyi magyarok többre jutottak volna az EP-választáson, ha közösen indulnak."
Nos én lennék az a bizonyos, nevén (vajon miért?) nem nevezett idézőjelbe tett irányadó politikus.
Honnan veszi, hogy az MPSZ-el szimpatizálok? Onnan, hogy sokkal többször értek egyet TTT-vel, mit az Ő főnökével?
Egyébiránt azt tapasztaljuk, hogy egyes eremdéeszes politikusok nem az MPSZ-től, hanem a testközelükbe került MPP-től rettegnek.
Mert szerintem egy dolog mérlegelni, és más dolog a vigyázó tekintet félelmében helyezkedni, kiszolgálni.

Hogy gúnyolódtam volna Pásztor Istvánnal?
I
yeneket írtam: "rátesz egy lapáttal", "nem volt reális", "ráfázott", "feltételezni", "nem adható össze", "nem lett volna", "madátumkulcs", "kapott értékek", "délibáb-oszlop", "hol vagyunk hát", "tulipános szenátorjelölt-lista", "az azért is megmutatjuk észjárásuk". Én úgy érzem, azzal, hogy számításokkal mutattam ki, hogy mi lett volna ha, nem gúnyolódtam Pásztor István "Nem kell hozzá nagy ész, ha az ember összerakja az RMDSZ és a püspök szavazatait, akkor ebben a pillanatban hét európai parlamenti képviselője lenne az erdélyi magyarságnak." mondatával. Meggyőződésem ugyanis, hogy a politikus szavazatszerzési céllal, előre megfontolt szándékkal nem mondhat nagyot. Olyat meg végképp nem, aminek számszerűen igazolhatóan nulla a valóságtartalma. A hivatkozott esetben pedig ez történt.

Szeretném megérni, úgy tűnik nem sok esélyem van rá, hogy irányadó rommagyar politikusok és környezetük ne láttasson olyasmit, ami nincs, ne beszéljen osztogatásról akkor amikor fosztogatás a tényállás, vagyis ne sumákoljanak a mi bőrünkre, nézzenek inkább tükörbe, ha pedig sajátjuk nincs, akkor viseljék el a mások által elébük állítottat.
Nem vallom, hogy a politika ott kezdődik, ahol az erkölcs véget ér, és a saját véleményüket csak zárt körben fölvállaókban sem hiszek. De a prókátoraik sem fognak megváltani bennünket.

Nincsenek megjegyzések:


A pécskai római-katolikus templom fölszentelésének 120. évfordulójára kiadott leporelló külső oldala.

A pécskai római-katolikus templom fölszentelésének 120. évfordulójára kiadott leporelló belső oldala. A levelezőlapot és a leporellót én kéyzítettem és a város pénzén jelentek meg.

Pécskai évforduló

Pécskai évforduló
Emlélk-levelezőlap a 120 éve fölszentelt templomunkról

A pécskai római-katolikus templomról

A pécskai római-katolikus templomot a temesvári Reiter Ede és az aradi Halmay Andor tervezte. Az építő a szegedi Kovács József volt. Az építést a helyi kincstári vagyonbiztos Végh Aurél, Halmay Andor, Szabados József plébános, Isszekutz Mihály községi jegyző, Zdrahál Ferenc állami felügyelő és Kelemen István polgármester felügyelte.
A templom 1886. július 15-e és 1887. szeptember 15-e között épült.
A templom 66 720 forint 81 krajcárba került. Bonnáz Sándor püspök 20 000 forinttal járult hozzá.
Belső hossza 49,24 m, a hajó szélessége 13 m és falmagassága 10,80 m.
A templomot 1887. november 13-án A Szentháromság tiszteletére szentelte föl Németi József püspöki helynök.
A templom ablakait Walther Gida budapesti üvegfestő készítette 1915-ben.

ÖRÖK ADVENTBEN

Adorjáni Nagy Aranka

Jöttek és tűntek szent karácsonyok,

tizennyolcnál is több talán,

tizennyolcszor kerestem Őt,

de titok maradt nekem és talány.


Csak gyertyalángot láttam és fenyőt,

azokban véltem, vártam Őt,

Az Ige szólt és zengett az ének,

egy sugarát elfogtam szemének,

de villanás volt csak és rejtelem,

kutattam arcát a szent éjeken,

éreztem ízét borban és kenyérben,

palástja lengett már az égen,

de felhőknél is magasabban,

annyi tűnt karácsony után,

én mégis adventben maradtam.


Most felfigyelek minden neszre,

hátha most megy el az ajtó előtt,

tisztogatok sok mindent megmozgatva,

vigyázva, várva-várom Őt.


Tudom, a hegynek le kell omlani,

amikor jön, ha a völgy is egyenes,

Uram, évekig készítem utad,

amelyen hozzám végre eljöhess.


Mint kisded jössz, ki szív-bölcsőt keres,

vagy úgy toppansz be, mint vőlegény?

Mécsemet minden nap megtöltöm,

Örök adventben várlak én.


Mert hátha majd a lombos nyár hoz,

nem gyertyafényű, karácsonyos tél,

vagy éppen akkor hajnal lobban,

vagy napsugárban izzó dél.


Amíg én méltó leszek hozzád

lehet, hogy rámegy ez az élet,

de végig várni foglak téged,

várni, várni, amíg csak élek -


a lámpást fent, magasban tartva,

míg végre feljön csillagom,

végtelen adventek után

örök karácsonyom.

Dés-Cichegy, 1963.

Ortodox templom a Vértanúk Terére?

Ortodox templom a Vértanúk Terére?
A vértanúk tere annak elnevezése óta többször módosult, ezért van igaza annak is, aki azt véli, hogy az obeliszk helyére tesznek görögkeleti templomot, és annak is, aki szerint nem oda. Van, aki mára csak az obeliszk körül lebetonozott, a rajzon fehér téglalapot tartja a Vértanúk terének, és nem az eredetit, a piros négyszöggel határoltat, amelyen az 1980-as évektől már sportpálya is van. Az obeliszk a piros ellipszisben van, az információim szerinti leendő templom vélt helyszíne a sárga szélű szürkében lesz, köztük egy vendéglő van. A piros négyszögön átvezető, eredetileg utcát jelképező, obeliszk melletti sárga sáv vagy 20 éve föl lett számolva. A templom bejárata a Hector utcából lesz.

Gyásznapi arcok 01

Gyásznapi arcok 01
A Megyei Tanács alelnöke, a kerületi esperes, az EU-képviselőjelölt, az ideiglenes EU-képviselő és a még be nem jegyzett platform vezetője, a protokollfelelős és az alpolgármester

Gyásznapi arcok 02

Gyásznapi arcok 02
A minisztériumi főtanácsos, a nagykövet, a püspök, a képviselő, az emlékezők és a pártelnök

Gyásznapi arcok 03

Gyásznapi arcok 03
Az ébredő szabadság

Gyásznapi arcok 04

Gyásznapi arcok 04
A szigorú, de jóságos tekintet alatt szónoklók

Gyásznapi arcok 05

Gyásznapi arcok 05
A NEM-ükről elhíresült pártok és kormányuk üzenethozója, no meg szónoktársai

Gyásznapi arcok 06

Gyásznapi arcok 06
Az ébredő szabadságnak üzenő megyei elnök

Gyásznapi arcok 07

Gyásznapi arcok 07
A jövőnket igénylő

Gyásznapi arcok 08

Gyásznapi arcok 08
A szoborparkra pénzt kérő polgármester és a megkörnyékezett kormányrészes

Gyásznapi arcok 09

Gyásznapi arcok 09
A koszorúzásban segédkezők

Gyásznapi arcok 10

Gyásznapi arcok 10
A szónokok távozta után