Sumák

Előző bejegyzésemhez nem érkezett bejegyzés bár Bölöni György, az Arad megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő irodavezetője biztos olvasta. Erről tanúskodik a Balta Jánoshoz írt nyílt levele.
Csak ültem, és ámultam.
Balta, a Nyugati Jelen munkatársa, a szervezet egyik leghűségesebb támogatója azért érdemelte ki a nyílt levelet, ebben az esetben az átkosból ismert olvasói levél formájában, mert "Arad megye irányadó politikusától" ezt idézte: “Kivel lehetne helyi szinten egyezkedni, amikor az MPSZ-t még be sem jegyezték? Ami valószínűleg csak az utolsó pillanatban történik meg, amikor már tárgyalni sem lesz idő. Amúgy sem látom nagy értelmét a párbeszédnek, mivel az ellenzék egyes vezetői azt hiszik, ha megszervezik egy érdekesebb ember előadását, a helybeli magyarság minden igényét kielégítették, minden gondját megoldották. Az lesz a leghasznosabb, ha belefutunk a sorsnak egy hatalmas pofonjába, vagyis megyei, illetve megyeközponti szinten képviselet nélkül maradunk, amitől talán a hőbörgők is magukhoz térnek.”
Bölönit idézte talán Balta? Tudom, hogy nem.
Ha igen, akkor miért nem azzal kezdte a műfaja miatt választ nem váró nyílt levelét?
Ha nem, akkor miért nem mondta meg, hogy kinek a védelmére írta a 2378 karakterre írt 4456 betűjét?
Mert napjaink rommagyar politikájában ez lenne az üdvös? Mint régen, amikor a "nép hangjával" dicsértették a párt céliktűzéseit vagy az illetékes elvtársat?
Kettejük vitája nem érdekel, de az idézett politikus mondatai és a védőbeszéd engem érintő része megér egy-két megjegyzést.
- Lehet-e egy politikus őszinte?
Szerintem csak az lehet.
De ebben az esetben azt tapasztaljuk, hogy az őszinteségi roham nyilvánosságra jutása görcsbe rántja a szűk környezetet. Szerintem ez a betegség jele.
- Az MPP, és nem MPSZ bejegyzéséről szóló döntést a bíróság február 29-ére ígéri, amikor még messze vagyunk az idei választásoktól, tehát az utolsó pillanattól. Rosszul értékelte volna a várható fejleményeket az idézett politizáló? Vagy felettesei úgy döntöttek, hogy akadályozni kell a párt bejegyzését, amit véletlenül kikotyogott? Ezért a fölhorkanás?
- Nem lenne értelme a párbeszédnek? És akkor mi lesz az 5%-os rémmel? Vagy a történtek ismeretében az nem fenyeget?
- Mi a baj az "érdekesebb előadásokkal"? Hogy vannak? Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy azokról bárki azt hinné, hogy gondokat oldanának meg. Egyébiránt a látogatottságuk egyértelműen jelzi szükséges voltukat. Vagy az a baj, hogy nem a szervezet zászlaja alatt futnak? És erről vajon ki tehet? Azok nem, akik a szervezőket változatos módszerekkel rendezvénybonyolítókká változtatták?
- Tényleg kívánja az idézett személy a 4,99% pofonját? És mit kezd vele? Saját tartalékaiból fogja majd fedezni a megyei székház bérleti és üzemeltetési díját? Mert a tagdíjak aligha lesznek elégségesek. Mert azt nem gondolhatja komolyan, hogy a pertvonalon vagy már azon kívülre tett "hőbörgők" világlátására hatással lenne.

Bölöni György becsatolt levelében Toró T. Tibor Temes megei prlamenti képviselőt megszeppent kisdiákká fokozza, aki többször elmondta, itt is, hogy "nem Szász Jenő volt az akadálya a megegyezésnek, bár kétségtelen, hogy ő mind a tárgyalásokat, mind a megegyezést ellenezte. Az igazi akadály, mondhatni betonfal, az RMDSZ vezetőinek amúgy emberileg érthető alapállása volt, akik elutasítottak minden olyan reformot, ami a politika „kemény” részeit érinti (a döntéshozatal, illetve közpénzek elosztásának monopóliuma), és ami nemcsak retorikaváltást, hanem az egypártrendszerű érdekképviseletről egy plurális, új típusú összefogáson alapuló politikai képviseletre való áttérést jelenthetett volna, vagyis a valódi rendszerváltás kezdetét." Azt hiszem jobban tenné, ha hinne neki.
Majd így folytatja: "mit mondjak arról a Polgári Szövetséggel szimpatizáló Arad megyei “irányadó” politikusról, aki a vajdasági magyarokat sok év után újra egy zászló alá gyűjtő elnökjelöltet, Pásztor Istvánt gúnyolja, mert az kijelenti, hogy az erdélyi magyarok többre jutottak volna az EP-választáson, ha közösen indulnak."
Nos én lennék az a bizonyos, nevén (vajon miért?) nem nevezett idézőjelbe tett irányadó politikus.
Honnan veszi, hogy az MPSZ-el szimpatizálok? Onnan, hogy sokkal többször értek egyet TTT-vel, mit az Ő főnökével?
Egyébiránt azt tapasztaljuk, hogy egyes eremdéeszes politikusok nem az MPSZ-től, hanem a testközelükbe került MPP-től rettegnek.
Mert szerintem egy dolog mérlegelni, és más dolog a vigyázó tekintet félelmében helyezkedni, kiszolgálni.

Hogy gúnyolódtam volna Pásztor Istvánnal?
Iyeneket írtam: "rátesz egy lapáttal", "nem volt reális", "ráfázott", "feltételezni", "nem adható össze", "nem lett volna", "madátumkulcs", "kapott értékek", "délibáb-oszlop", "hol vagyunk hát", "tulipános szenátorjelölt-lista", "az azért is megmutatjuk észjárásuk". Én úgy érzem, azzal, hogy számításokkal mutattam ki, hogy mi lett volna ha, nem gúnyolódtam Pásztor István "Nem kell hozzá nagy ész, ha az ember összerakja az RMDSZ és a püspök szavazatait, akkor ebben a pillanatban hét európai parlamenti képviselője lenne az erdélyi magyarságnak." mondatával. Meggyőződésem ugyanis, hogy a politikus szavazatszerzési céllal, előre megfontolt szándékkal nem mondhat nagyot. Olyat meg végképp nem, aminek számszerűen igazolhatóan nulla a valóságtartalma. A hivatkozott esetben pedig ez történt.

Szeretném megérni, úgy tűnik nem sok esélyem van rá, hogy irányadó rommagyar politikusok és környezetük ne láttasson olyasmit, ami nincs, ne beszéljen osztogatásról akkor amikor fosztogatás a tényállás, vagyis ne sumákoljanak a mi bőrünkre, nézzenek inkább tükörbe, ha pedig sajátjuk nincs, akkor viseljék el a mások által elébük állítottat.
Nem vallom, hogy a politika ott kezdődik, ahol az erkölcs véget ér, és a saját véleményüket csak zárt körben fölvállaókban sem hiszek. De a prókátoraik sem fognak megváltani bennünket.